A magányosság feltérképezése

A Titokzatos memória szerzőjétől „A magány a múlt partjairól ránk zúduló sötét tengeri hullám. Én viszont hullámtörő akarok lenni, hogy a magányosság vérvonala megszakadjon.” Korunk talán egyik legégetőbb társadalmi kihívása az elmagányosodás. A magányos emberek világszerte növekvő számát a kutatók rejtélyként, vírusként vagy járványként írják le. De tényleg magányosabbak vagyunk, mint valaha? Egy sötét őszi estén, a világjárvány idején Hilde Ostby Mumin-történeteket olvas hatéves lányának. A mesekönyv hatására, amely rendkívül pontosan és hitelesen ábrázolja az elveszettség érzését, elhatározza, hogy a magányosság felfedezésére indul. Arra a kérdésre keresi a választ, honnan ered az életünket ellehetetlenítő magány, a köztünk tátongó szakadék, mindaz, ami elválaszt minket egymástól. Elénk tárja egy olyan társadalom tüneteit, amelyben elfogadott a kirekesztés és az erőszak, amelyben figyelmen kívül hagyják azokat, akik hallgatnak a szükségleteikről. Arra a megállapításra jut, hogy nem a magányos embereknek kell megváltozniuk, hanem a közösségnek, mert a magányosság csak együtt küzdhető le. Hilde Ostby (1975) szellemtörténész, író, újságíró, kiadói szerkesztő. 2013-ban jelent meg első regénye, A vágyakozás enciklopédiája. 2016-ban húgával, Ylva Ostbyvel közösen írta a Titokzatos memória című könyvet. A 2022-ben napvilágot látott Kreativitás pedig az ötletek mögött álló agytudomány világába kalauzol el.