A létezés öröme

„Azt hiszem, ha lenne egy nagy üzlet, amire ki van írva:

BOLDOGSÁG, szívesen betérnének oda az emberek. Biztos, hogy

kinyitogatnának, megnéznének, megkóstolnának mindent, amit

lehet, hogy megtalálják a nekik megfelelő „árucikket”. A mai

ember kedveli a svédasztalt, a gazdag választékot.

Hangsúlyozom, ezen a terített asztalon én nem szeretném

mások portékáját vagy kínálatát lesöpörni, még csak kritizálni

sem – egyszerűen csak felrakom az asztalra a mi Urunk, Jézus

Krisztus bőséges „tálait” is. Az olvasóra bízom, hogy a döntést

meghozza: mi a szívének kedves.”

Vajon tud-e még a 21. század végsőkig hajszolt embere megtorpanni egy virágba borult fa mellett;

hálás élvezettel elfogyasztani akár egy jó pohár hideg vizet; újra és újra rácsodálkozni a világ

megannyi formájára, színére, illatára; komolyan értékelni mindazt, amije van, még ha ez kevésnek

tűnik is; és legfőképp örülni a szerettei és önmaga létének? Hiszen egyre kevésbé jellemző, hogy

észrevegyük és a magunk javára fordítsuk a tőlünk karnyújtásnyira lévő, semmibe nem kerülő

ajándékokat és áldásokat, ezzel szemben hajlamosak vagyunk gépiesen átadni magunkat a testünk, a

szemünk és az egónk féktelen követelőzésének. Miközben kiapadhatatlan örömforrások állnának nap

mint nap a rendelkezésünkre, mi kétségbeesetten kergetjük az anyagi javakat, a nem múló fiatalságot

és szépséget, vagy a hiúságunkat legyezgető „lájkokat”.

Böjte Csaba új kötetében a tőle megszokott hittel, bölcsességgel és derűvel segít helyreállítani ezt a

kibillent egyensúlyt, és vezeti el olvasóját a mindennap átélhető örömök világába. Ehhez egészen ősi

„recepteskönyvet” kínál útmutatóul: a Bibliát, Jézus Krisztus tanításait, aki azt akarta, hogy az ő

örömei ugyanúgy a mieink is legyenek, és az életünk teljessé váljék ezek által.

Ebből az alapvetésből kiindulva nyitja fel a szemünket Csaba testvér háromféle kísértésre, amelyek

számunkra ártalmas élvezetekkel csábítanak, és kilenc olyan örömre, amelyek után nem marad „lelki

másnaposság” és csömör, ellenben gyarapítanak, felemelnek, megtisztítanak bennünket.

E felszabadító, Csaba testvér személyes történeteiben gazdag „örömhatározó” nemcsak gyakorló

híveknek szól, hanem mindazoknak, akik felszínes élmények helyett mélyebb, örökérvényű és az

igazsághoz elvezető élettapasztalatokra vágynak.