Én úgy szeretném szeretni a Papát! Miért nem hagyja? Ha egyedül akarok lenni, tuti, hogy rám száll. Ha nem akarok vele mászkálni, tuti, hogy elvisz magával. Úszni tanít, miközben félek a víztől. Rokonokhoz cipel, mikor a hátam is borsódzik tőlük. Beleszól, ha Eszternek verset írok, vagy unatkozom, vagy sírok. És amin csak röhögni lehet: fel akar világosítani! Ő! Engem! No, de már közeleg a szabadság napja, mert az én Papám nősülni akar! Hurrá! Éljen! Éljen! Vagy mégsem?!

Nem vagyok Samu!