Egy fiatal hajóshadnagyot sikerült visszaszerzõdtetni az Adria-gõzöshöz,
másodkapitányi minõségben.
Ettõl az ifjú tengerésztiszttõl kaptam e kéziratcsomagot, melynek tartalmát
regényemben felhasználtam. Ez hála volt tõle azért a buzgóságért,
amit a magyar ifjak visszanyerése érdekében tettem. Pedig nem is
én tettem.
A jegyzetei elé a fiatal tengerész egy rám nézve kötelezõ kikötést csatolt.
Hogy regényemben neveket ne említsek, se geográfiai helymeghatározást,
miután õt becsületszava kötelezi, hogy se a történetben mûködõ
személyek kilétét, se a történet színhelyét senkinek elárulni nem fogja.
Annálfogva most olvasni fogunk egy regényt, melyben senkinek sincsen
neve, a történet helyét nem lehet kitalálni, hol van? Mindent csak
sejteni lehet, lélektani megnyilatkozásokból találgatni, és a végén mégis
lehetõnek, természetesnek fogja ezt mindenki elismerni.
Hiszen történtek már hihetetlen események a világon.
De megtörténtek.