A lélekidomár (e-könyv)

A történetben szereplõ Lándory Bertalan, Jókai képzeletének terméke. A regény hátterében emlékezetes történelmi események zajlanak. Az egyik a dél-alföldi betyárvilág fölszámolása, a másik a párizsi kommün. „– Furcsa ember ez a mi Lándorynk – mondá egy öreg mágnás, aki már eddig is nehezen tartóztatta vissza magát, hogy a szeme közé ne nevessen a bölcselkedõnek. – Mindenféle bogarai vannak! – A börtönöket tanulmányozza – magyarázza egy ifjú jogtudós: államtitkári jelölt az igazságügyminisztériumnál. – Furcsa egy passzió! – Tiszta bolondság! – Német tudóshoz illõ foglalkozás! – mondogatták innen is, onnan is. A miniszter védelme alá vette a megtámadottat. – De jeles férfi ez! Hát sok embernek van egy kedvenc eszméje, aminek az egész életét szenteli. Ismerek egy tudóst, aki csupa madártojásokat gyûjt, megvan neki minden species: a strucctól elkezdve a kínai fán termõ, virágból kikelõ kacsa tojásig. Most a kihalt õsvilági dinornis tojását hajhássza Madagaszkárban. Van egy másik tudósom, aki meg csupa pókokat gyûjt, az egész életét a pókoknak szenteli, s valamennyinek tudja az egész genealógiáját. Aztán egy olyan tudósra is bukkantam már, aki meg a koponyákat tanulmányozza. Akit csak megkaphat, leültethet, megméri a koponyáját. Egy képviselõtársunkat arra kérte, hogy ha meghal, adja neki a koponyáját, annyira belészeretett. Hát a mi Lándory barátunk meg az akasztófavirágokat szedi a botanikai gyûjteményébe. Õtet csak azok érdeklik, akik tíz esztendõn felül vannak elítélve. Ezeknél kezdõdik nála a báró. Heteket eltölt a börtönökben, s tanulmányozza a gyilkosok fiziognómiáit. Majd meglátjátok, hogy egyszer egy nagy könyvet fog róla írni…”