A regény egyrészt Trenk Ferenc báróról szól. Elõbb a császári, majd a cári hadseregben szolgált. Az osztrák örökösödési háború idején ötezer fõnyi pandúrcsapatot szervezett, s nagy bátorságot tanúsított a harcmezõn. Ezredessé léptették elõ, de két év múlva kegyetlenkedései miatt rangjától megfosztották és örökös várfogságra ítélték. A másik Trenk, Ferenc unokaöccse, Frigyes, aki fiatalon II. Frigyes testõrtisztje lett, de unokabátyjával folytatott levelezése miatt hamarosan börtönbe kerül. A kalandos regényt egyszerre félbeszakítá a megújult háború. A béke esztendjét, mely menyegzõ és parádé között folyt le, már megelõzte két véres hadjárat, II. Frigyes az 1741-i háborúban elfoglalta az osztrákoktól Sziléziát, s a visszafoglalási kísérletnél döntõ ütközetet nyert meg Mollwitz körül. Ezt a diadalt ugyan tudtán kívül aratta a király, derék gránátos ezredei ezek a mozgó bástyák nyerték azt meg, míg õ maga összetört lovasságával futott a csatatérrõl, az üldözõ huszároknak visszakiáltva: Engem nem fogtok el, jobb lovam van, mint valamennyiteknek! Azután az osztrák örökösödési háború szépen kihízott európai háborúvá. II. Frigyes szövetséget kötött XV. Lajossal, német a franciával! Ausztriának pedig segélyére jött Anglia, amazokhoz csatlakozott Spanyolország, emezeknek pártjára kelt Nápoly és Szardínia, valamennyi ellenség kiválasztotta Ausztria semmivé tételére a bajor királyt, Károly Albertet, annak szánták Mária Terézia német és cseh tartományait. Magyarországot meghagyták a királynõnek