Az éjfél gyermekei

„A szörnyeteg bömböl az utcákon, és Delhiben így szól a szikár férfi:

‒ ...Az éjfélt ütő órák kongására, miközben alszik a világ, India életre és szabadságra ébred... ‒ És a szörnyeteg morajlásába két új hang vegyül, két újszülött nyivákoló, nyüszítő sírása; meddő tiltakozásuk belevegyül a függetlenség zenebonájába, amely sáfrányos-zölden teríti be az égboltot... ‒ Eljött a becses, a történelemben oly ritka pillanat, amikor a régiből átlépünk az újba; amikor lezárul egy korszak; amikor egy nemzet régtől fogva elnyomott lelkülete kifejeződhet végre...

Mialatt a sáfrány-és-zöld szőnyeges szobában Ahmad Szináí még mindig fogja a széket; belép Nárlíkar doktor, és jelenti:

‒ Szináí testvér, pontban éjfélkor az ön bégam száhabája egy nagy, egészséges gyermeknek: egy fiúnak adott életet!”

Szalím Szináí pontosan éjfélkor született. Ebben még nem lenne semmi különös, de világra jövetelének napja megegyezik a független India megszületésével. Nem ez az egyedüli furcsaság Szalímmal kapcsolatban: csakhamar fény derül a fiú telepatikus képességeire is. És nem ő az egyetlen különleges gyermek…

A több szálon futó események darabkáiból kirajzolódik egy természetfeletti képességekkel megáldott ember életének története, amely egy nemzet sorsával fonódott össze. Az indiai származású Salman Rushdie számára ismertséget és elismertséget hozó regény valóság és történelem mágikus elegye, a független India létrejöttének és felosztásának szövevényes allegóriája.

Salman Rushdie 1947-ben, nyolc héttel India függetlenségének kikiáltása előtt született Bombayban. Tizennégy éves korától Angliában végezte tanulmányait, Cambridge-ben történésznek tanult. Egyik legismertebb műve Az éjfél gyermekei, amelyért megkapta a Booker-díjat, majd huszonöt esztendővel később a Bookerek Bookerét is. Az éjfél gyermekei óriási sikere után megírta A sátáni verseket, amely miatt Homejni ájatullá kimondta rá a halálos ítéletet, a fatvát. Rushdie ezt követően egy évtizeden át védőőrizetben élt.

„Mintha egy kontinens rátalálna a hangjára”