A hét bűn ágya (e-könyv)

Leleszy Béla (1887. október 10, Pusztakengyel – 1977. július 21, Budapest) – író, újságíró. Eredeti családneve Kovách, nevét családja származási helye, a bodrogközi Lelesz után vette föl. Szülei korán meghaltak, tíz éves korától rokonainál (többek között egy ideig Dél-Amerikában élõ nagybátyjánál) nevelkedett. Az egri cisztercita gimnáziumban érettségizett, ugyancsak Egerben szerzett jogi diplomát. Az egyetem elvégzése után Nagyváradon kezdett dolgozni. Az elsõ világháborúban szerkesztõségi munkája miatt felmentést kapott. Budapesten, majd Kolozsvárott dolgozott, 1919-ben a románok kiutasították Erdélybõl. A háború után Budapesten vállalt munkát napilapoknál és szaklapoknál. 1936-ban az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) fõtitkárává választották. A második világháború után a Szikra Könyvkiadó munkatársa, majd – miután 1948-ban kizárták az Írószövetségbõl, és mûveit az „elavult könyvek jegyzékére” számûzték – a Budapesti konzervgyárban vállalt munkát. 1961-ben, a Kõbányai Gépgyártó Vállalattól ment nyugdíjba. „Csak most vette észre, hogy nem vacsorázott. Rögtön utána megérezte a gyomrában az éhséget is. Mit huzakodjék? Köszöni, jó lesz. Hozasson bort hozzá? Nem, nem. Ahogy együtt ültek, az asszonyka szája zsíros lett egy picit, fényesen, pirosan csillogott. Mint a legdivatosabb rúzs! Kálmossnak nagyon ízlett a krumpli, meg a kis virsli benne. Valamikor azt hitte, soha életében nem bír többet burgonyafélére nézni, most ugyancsak nyeli. Igen, azért a furcsa lopásért, már el is felejtette volna Ugyan, nem lopna-e megint, ha? Zsuzsa odaült melléje, megtörölgette száját, ivott egy pohár vizet, a szeme ránevetett. – Borzasztó lenne most egyedül – suttogta. – Hideg van kint, barátságtalan idõ. Ugye jó így, kettesben? – Jó, Zsuzsa asszony.”