Ábrahám regéje (e-könyv)

Ábrahám vezér, akit Isten barátjának neveztek, az özönvíz látta Sém atya ivadéka volt. A bölcs pásztor-családfõ hosszú és felettébb kalandos életében, ha kellett, harcias vitéz volt, ha lehetett, akkor békesség-teremtõ. Valamikor négyezer évvel ezelõtt élhetett: a Tigris és Eufrátesz közötti õsvárosok világából indult, és Kánaán pusztaságain vezérelte népét. Évezredek emlékezete szerint õvele kezdõdik az Egy-Isten-hit, amelyet szakadatlanul õriz a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A zsidó nép és az arab nép egyként õt, Ábrahámot tudta õsapjának. Csodákkal teljes történetét az Ó- Testamentum legelsõ részében Mózes Elsõ könyvének XII-XXV. fejezete örökítette nemzedékrõl nemzedékre. ­– Ebbõl a bibliai regébõl a legrégebbi, pásztorkorszaki hõstörténet bontakozik ki az olvasó elõtt. Ábrahám hõstetteit hajdanán bizonyára ugyanúgy vándorénekesek vitték pásztortüzektõl pásztortüzekhez, mint a sok mindenben hasonló sumér és akkád eposzokat az asszír és babiloni dalnokok, és a homéroszi énekeket a görög rapszodoszok. – A mai költõ megpróbálta elképzelni azt a nagyon régi hõskölteményt, amelynek hõsét és kalandjait az Ó- Testamentum õrizte meg és örökíthette miránk. És ahogy elképzelte mai tudással, mai nyelvezettel, de híven az emberiség e nagy közös örökségéhez, fogalmazta krónikás énekké Ábrahám regéjét. – A költõ úgy érzi és véli, hogy csupán alázatosan újramondja a mostani olvasónak az immár négy évezredes közös örökséget. (Hegedüs Géza)