Corvinisták I. kötet (e-könyv)

„A november 4-ei szovjet támadás egyik fõ iránya a legnagyobb felkelõközpont, a corvinisták ellen irányult, akik az Üllõi út, Nagykörút keresztezõdésénél rendezkedtek be. E felkelõ csoportok felvették ellenük a harcot, de bázisaikat rövidesen aknázni kezdték. Így az ellenállás ott reménytelennek tûnt, és ezért már 4-én este vagy 5-én fegyveresen elhagyták a körzetüket. Egy kb. 350 fõs egység a Víg utcai rendõrkapitányságon és a mellette lévõ épületekben gyûlt össze, egy másik, ennél jóval kisebb részleg pedig a szintén VIII. kerületi Jázmin utcai iskolába vonult. Többen a Corvin mozi környékén maradtak, és kis létszámú osztagokban folytatták a harcot (nem kis veszteségeket okozva a betolakodóknak), mások letették a fegyvert és hazamentek. (…) Nincsenek kellõ bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy kinek a kezdeményezésére alakult ki ez az új bázishely, de nyilvánvalóan szervezetten, vezetõik irányításával kerültek ide a felkelõk. Állítólag Pongrátz Gergely fõparancsnok (agronómus) már 4-én hajnalban bejelentette, hogy a VIII. kerületi kapitányságra megy, ha a Corvin nem védhetõ tovább. A felkelõk egy része a közeli Rákóczi téren folytatta a harcot. Mások a szomszédos csarnokot õrizték a tolvajok ellen (mérsékelt sikerrel). Az italozást úgy gátolták meg, hogy belelõttek hordókba. A parancsnokok a kapitányság épületében tartották a megbeszéléseiket, csak sejthetjük, hogy mirõl. Állítólag „a szétvert csoportok parancsnokai egymást okolták az ellenforradalom gyors összeomlásáért, ebbõl kifolyólag súlyos nézeteltérések és fenyegetések keletkeztek…” Több adat utal arra, hogy a budapesti fegyveres harc folytatását kilátástalannak ítélték. Ennek kapcsán szó esett Iván Kovács László (raktáros) „árulásáról” és ártalmatlanná tételérõl is.”