Székely Bertalan (e-könyv)

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerû A magyar festészet mesterei címû sorozat azonos címû kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Székely Bertalan (1835-1910) Az ezredfordulón, a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett Székely-kiállítás katalógusának elõszavában, Bereczky Loránd fõigazgató a következõket írta, rámutatva a mûvész életmûvében jelentkezõ, olykor ellentmondásokat is jelzõ kettõsségre: „Székely Bertalan… száz évvel ezelõtt… egy kulturális korszakváltás mûvésze volt. Munkásságában és gondolkodásmódjában jelentõsége volt a hagyományokhoz való kötõdésnek, de komolyan foglalkoztatta és izgatta a kor progresszív mûvészeti törekvéseinek néhány problémája is.” Székely Bertalan tevékenységének egyik legfõbb célja ugyan a nemzeti irányultságú és érzelmû mûvészet megteremtése volt, de széles látókörû, intellektuális beállítottságú mûvész lévén a nemzeti sorskérdéseket is az egyetemes emberi értékek szintjén és formanyelvén tárgyalta. Hagyománytisztelete – fõként a történeti tematikában – a romantika kései nemzetközi vonulatához kapcsolta, de mindig nyitott maradt kora új irányzatai felé is. Így a realista, idealizálástól mentes emberábrázolás elemeit fedezhetjük fel arcképfestészetében, késõi alkotóperiódusának tájképei pedig már az új természetszemlélet hatása alatt készültek. Érdeklõdött az atmoszferikus jelenségek ábrázolási lehetõségei iránt, foglalkoztatták a levegõ és a fény teret és színt befolyásoló hatásai, vagyis e mûvek már a plein air és az impresszionizmus bizonyos jegyeit is felmutatják. Falképfestészetét részben az építészet által megkövetelt régi stílusokhoz, a középkorhoz és a barokkhoz való alkalmazkodás jellemzi, ugyanakkor már megjelennek – a századforduló legjellemzõbb irányzata – a vonal szerepét hangsúlyozó szecesszió külsõdleges jegyei és díszítõ motívumai is. Kitüntetett figyelemmel fordult a mozgás ábrázolása felé, valósággal elbûvölte a testek ellentétes irányú mozgásában rejlõ számtalan variációs lehetõség megjelenítése, amint ezt a megszámlálhatatlan Léda-variáció is bizonyítja. A mozgásábrázolás iránti vonzalma érdeklõdését új utak felé is irányította: a vágtázó ló mozgásfázisainak egymás mellé rajzolása, majd perspektivikus elrendezése már egy új mûvészeti ág, a film megszületését vetíti elõre.